Annyi mindent jelentett már ez a szó. És annyi mindent nem jelent már…
Régen azt hittem, annyi „önismereti munka” után nagyon ismerem magam.
Aztán rájöttem, hogy tévedtem. És hogy a tévedésem alapvető volt.
Ez elég fura érzés volt.
Rájöttem, hogy amit addig hallottam és tanultam az önismeretről, valami olyannal azonosít, ami egyáltalán nem is én vagyok.
És azt hiszem, ez volt addigi legértelmesebb és legátütőbb felismerésem önmagamról.
El lehet-e jutni „önismereti munkával” egy olyan én megismeréséhez, aki mindig is ismerte önmagát?
A kérdés önmagában paradox.
Ki az az én, aki külön létezhet attól, ami öröktől fogva van, én-ként érzékeli önmagát és kérdéseket tesz fel önmagával kapcsolatban?
Vajon elvezethet-e ez a fajta önismeret annak megismeréséhez, aki vagy?
Vagy valami egész más úton vezet?
Rájöttem, hogy a korábbi önismereti munka se veszett kárba, de új értelmet kell, hogy adjak neki: eddig arról tanultam sokat,ki az, aki NEM vagyok. Azért az nem mindegy.
Az „önismeret” számomra ekkor kezdett el egészen ellentétes értelemmel bírni, és 180 fokos fordulatot vett.
És akkor tettem fel azt a kérdést is, hogy…
…vajon tanulhatok-e a világban bármit önmagamról, ami eleve azért jött létre, mert nem vagyok önmagam, s nem emlékszem önmagamra…
folyt. köv.
Rege Zsuzsanna
2026. január